Esőcseppek hullnak lassítva egy pocsolyába, ahol apró gyöngyszemekből tündérek születnek. Testük áttetsző, az eget szürkén tükröző. Szél zúg, és a felhők gomolyognak. A Körút házainak neobarokk stukkóira is átragad a szmog fakó ezüstje. Olajfoltok kígyóznak szivárványosan a pocsolyában, és a tündérek bontogatni kezdik szitakötő-szárnyaikat, mert menekülniük kell. Zöld villanás. Egyiküknek már sikerült. Egy csillingelő fülbevalójú nő vállára röppent. Lila füst. A második tündér is elhagyta a pocsolyát. Egy biciklista pedáljára kapaszkodott fel. Kék buborék. A harmadik tündér is maga mögött hagyta az olajfoltot. Egy copfos kislány táskájára telepedett. Már csak egy tündér maradt.
Elmúlt nyolc óra is. Hétfő volt. Az Oktogonon embertömeg hömpölygött. Mozgásuk átterjedt az úttestre és a bérházakra is. Mintha most minden egy óriási tenger volna. Majd jön egy sárga villanás. Gömbölyödő hasú tündérke száll vissza. Később bíbor füstben a második gömbölyded tündér érkezik. Végül majd dél előtt pontosan öt perccel, barna buborékban visszatér a harmadik pocakos tündér is. Jóllaktak a reggel fényeivel, a város felirataival, a levelekkel, a szobrokkal, az emberek szavaival. A negyedik megvárta őket, s most kart karba öltve együtt lemerülnek, ahol a csöndes délutáni eső lassú cseppjei a pocsolya mélyén, gyöngyként ragyogva fogják lelni őket.
A tó, ahol tündérek születnek
2012 február 28. | Szerző: teireira
Esőcseppek hullnak lassítva egy pocsolyába, ahol apró gyöngyszemekből tündérek születnek. Testük áttetsző, az eget szürkén tükröző. Szél zúg, és a felhők gomolyognak. A Körút házainak neobarokk stukkóira is átragad a szmog fakó ezüstje. Olajfoltok kígyóznak szivárványosan a pocsolyában, és a tündérek bontogatni kezdik szitakötő-szárnyaikat, mert menekülniük kell. Zöld villanás. Egyiküknek már sikerült. Egy csillingelő fülbevalójú nő vállára röppent. Lila füst. A második tündér is elhagyta a pocsolyát. Egy biciklista pedáljára kapaszkodott fel. Kék buborék. A harmadik tündér is maga mögött hagyta az olajfoltot. Egy copfos kislány táskájára telepedett. Már csak egy tündér maradt.
Elmúlt nyolc óra is. Hétfő volt. Az Oktogonon embertömeg hömpölygött. Mozgásuk átterjedt az úttestre és a bérházakra is. Mintha most minden egy óriási tenger volna. Majd jön egy sárga villanás. Gömbölyödő hasú tündérke száll vissza. Később bíbor füstben a második gömbölyded tündér érkezik. Végül majd dél előtt pontosan öt perccel, barna buborékban visszatér a harmadik pocakos tündér is. Jóllaktak a reggel fényeivel, a város felirataival, a levelekkel, a szobrokkal, az emberek szavaival. A negyedik megvárta őket, s most kart karba öltve együtt lemerülnek, ahol a csöndes délutáni eső lassú cseppjei a pocsolya mélyén, gyöngyként ragyogva fogják lelni őket.
Oldal ajánlása emailben
X