A pitemanók a legszívélyesebb vendéglátók kerek e világon. Bárhová is fészkelik be magukat, mindenhová viszik kényelmes kis foteljeiket, puha párnáikat, jópofa szívecskéiket. S vendégüknek nemcsak pitét sütnek, hanem pár jó szót, vigasztalást is. S nem találjátok ki, de ez bizony mind a pitében van!
Az egyik specialitásuk az almás pite, egy leheletnyi fahéjjal. Mikor úgy látják, a vendégük magányos, fázik és nem találja a helyét, sütnek neki egy almás pitét, és a manó máris boldog, és más színben látja a világot.
A nehezen alvóknak szilváspitét sütnek, vaníliás cukorral. Ebben holdsugarat és álomport rejtenek el.
A szerelmi bánattól szenvedők csokoládés pitét kapnak, egy kis naranccsal ízesítve. S ettől a nehéz, porszürke érzés azonnal tovaillan.
Ilyenek ezek a kis pitemanók. S hogy ezt honnan tudom?
Egy reggelen bekopogtatott hozzám legkedvesebb szomszédom, hogy megköszönje az apró süteményeket, melyeket állítólag éjszaka csempésztem az ablakba. Természetesen biztosítottam róla, hogy efféle huncutság eszembe sem jutna.
Régóta ismertem már ezt a családot: az édesanyjuk pontosan egy éve hunyt el. Azóta a szőke fürtös kislány nem lelte sehol a helyét, a barna, borzas kisfiú álmatlanul hánykolódott ágyában éjszaka, s a szemüveges édesapa örökké szomorkodott.
-És mégis..- kérdeztem- ..milyen sütemények voltak ezek?
-Piték. Almás, szilvás, csokis. – felelte az apuka.
-Hmmm… Különös. – mondtam erre én. Majd pár nappal később, egy boltban összefutva rákérdeztem:
-Hogy vagytok?
-Jól. – felelte az apuka. – A fiam alszik, mint a bunda, a lányom pedig minden hétvégén valamelyik barátnőjénél lebzsel. Újra csicsereg, azt hiszem, megtalálta a helyét.
-Te pedig újra mosolyogsz. – tettem hozzá elégedetten.
S akkor, ott rájöttem: ez csak a pitemanók műve lehetett!
A pitemanók
2012 február 28. | Szerző: teireira
A pitemanók a legszívélyesebb vendéglátók kerek e világon. Bárhová is fészkelik be magukat, mindenhová viszik kényelmes kis foteljeiket, puha párnáikat, jópofa szívecskéiket. S vendégüknek nemcsak pitét sütnek, hanem pár jó szót, vigasztalást is. S nem találjátok ki, de ez bizony mind a pitében van!
Az egyik specialitásuk az almás pite, egy leheletnyi fahéjjal. Mikor úgy látják, a vendégük magányos, fázik és nem találja a helyét, sütnek neki egy almás pitét, és a manó máris boldog, és más színben látja a világot.
A nehezen alvóknak szilváspitét sütnek, vaníliás cukorral. Ebben holdsugarat és álomport rejtenek el.
A szerelmi bánattól szenvedők csokoládés pitét kapnak, egy kis naranccsal ízesítve. S ettől a nehéz, porszürke érzés azonnal tovaillan.
Ilyenek ezek a kis pitemanók. S hogy ezt honnan tudom?
Egy reggelen bekopogtatott hozzám legkedvesebb szomszédom, hogy megköszönje az apró süteményeket, melyeket állítólag éjszaka csempésztem az ablakba. Természetesen biztosítottam róla, hogy efféle huncutság eszembe sem jutna.
Régóta ismertem már ezt a családot: az édesanyjuk pontosan egy éve hunyt el. Azóta a szőke fürtös kislány nem lelte sehol a helyét, a barna, borzas kisfiú álmatlanul hánykolódott ágyában éjszaka, s a szemüveges édesapa örökké szomorkodott.
-És mégis..- kérdeztem- ..milyen sütemények voltak ezek?
-Piték. Almás, szilvás, csokis. – felelte az apuka.
-Hmmm… Különös. – mondtam erre én. Majd pár nappal később, egy boltban összefutva rákérdeztem:
-Hogy vagytok?
-Jól. – felelte az apuka. – A fiam alszik, mint a bunda, a lányom pedig minden hétvégén valamelyik barátnőjénél lebzsel. Újra csicsereg, azt hiszem, megtalálta a helyét.
-Te pedig újra mosolyogsz. – tettem hozzá elégedetten.
S akkor, ott rájöttem: ez csak a pitemanók műve lehetett!
Oldal ajánlása emailben
X